2009. augusztus 23., vasárnap

Mit tettél?

Szia!

Vajon mennyit hazudtál a férjemnek? Bevillan egy-két dolog. A te férjed jóval később tudta meg a dolgokat. Valamikor talán május végén. Elmondtad neki.
Itthon Attila azt mondta, hogy a te férjed sokkalta jobban viselte a tényeket, mint én.
Aztán kontaktusba kerültem a férjeddel. Aki elmesélte, hogy nem viselte olyan jól. Ordított, ajtókat csapkodott, bútorokat tört. Ez jelenti neked azt, hogy jól viselte? Legalábbis Attilának ezt adtad be. Szegény, ő meg még a szakítást is felajánlotta neked, hogy otthon ne legyen gond. Mert mennyire féltette a kis lelkedet. Azt a hazugat.
Engem bezzeg itthon nem féltett. Nekem minden mocskot el kellett viselnem.
Emlékszem jó párszor elmondta, hogy meg ne merjem tenni, hogy megkeresem a férjedet. Persze, mert féltett. Féltett téged, hogy az az ember agyoncsap. Meg is érdemelted volna.
Engem viszont nem féltett. Engem felhívhatott a férjed.
Egyébként a legrosszabbkor hívott. Pont a ct vizsgálatra készültem, akkor már két nap koplalás volt mögöttem. Nagyon szenvedtem, éhes voltam, ideges és ingerült.
És derült égből villámcsapásként jött a levél az iwiwen. Róbert levele. Rövid, tárgyilagos, célratörő. Rögtön rámjött a remegés. Ami nem is csoda, eléggé legyengült voltam már a kétnapos csak vízivástól. Aztán jött a telefon. Felhívott. Lekurvázta a feleségét. Később ismét felhívott. Nagyon ideges volt és dühös.
.... és szépen lassan fény derült a sok-sok hazugságodra Pirike. Mert nem pont úgy voltak a dolgok, ahogy te Attilának beadagoltad. Manipulálsz te mindenkit.
Az én őszinte, jellemes férjem tönkretetted.
Csak gratulálni tudok, szegény két gyerek, akit te nevelsz fel.

Butterfly

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése