2009. augusztus 23., vasárnap

Kosz

Eszembe jutott, hogy régen mit röhögött össze a férjem a kolleganőmön is, meg a csámpás lábú, tarisznyás bölcsész lányokon. Azt mondogatta, hogy bölcsész csak az lehet, akinek befelé állnak a lábai.
Aztán tessék... megláttalak, és rögtön a lábad tűnt fel. Oké, elefántláb, nagyon vastag, erről nem tehetsz (bár ha többet járnál tűsarkúban, szebb lenne, hidd el!), de a befelé forduló csámpás láb láttán kis híján felröhögtem. Mit élcelődött össze ezen mindig. Neked vajon sosem nézte a lábad, csak a szemedbe nézett? Vagy lenyelte a békát? Akarom mondani ezt a kis szépséghibát?

Jut eszembe a tarisznyáról... nagyon koszos volt a hátizsákod. Bordó színű, de elég zsíros és koszos. Igénytelen vagy.... de hogy a férjem is ennyire?
Meg vagyok lepődve.... itthon nem ehhez szokott. Majd ha veled él... azért sűrűn mossál rá, mert a koszos holmit magán nem viseli el.

Butterfly

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése