Szia!
Ezt a levelet kaptam tőled június 14-én. Kb. két hónappal azután, hogy kiderült számomra, hogy létezel. Hogy Attila szeretője vagy.
Ági, kedves Ági!
Nem ez a legjobb helye-módja, hogy beszéljek veled, de nem tudok jobbat. Viszont mindenképpen tudnod kell, hogy Attila csak a tiéd. Hosszú lenne kifejteni a miérteket, de nem fogom elvenni tőled, nem fogom keresni őt, nem találkozom vele, nem is gondolok rá. Szeretném, ha harmóniában élnétek, nyugalomban, boldogságban, ti ketten. (Hárman: plusz András).
Persze tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, hogy rengeteget kell dolgozni most majd, hogy újraépüljön, ami az utóbbi időben elromlott. Persze, hogy tudom, ki tehet mindenről – én. A bocsánatkérés itt olyan iszonyatosan üres és kevés lenne, Ági, úgyhogy azt inkább nem… És nem is hiszem, hogy meg kellene nekem bocsátanod. Inkább azt szeretném, ha én valamiféle rossz vihar lennék a kettőtök életében, aminek a szerelmetek ellen tudott állni, és amiből végül megerősödve kerültök ki, ketten együtt.
Huhh, lehet, hogy ez erősen giccses kép lett… De benne hagyom, mert nem tudom jobban kifejezni, mit szeretnék.
Remélem, hogy ez lehetséges. Ugye lehetséges?
Igen Pirike... lehetséges. Csakhogy hazugság volt az egész. Minden sorod.
Amin felhúztam magam az elején.... "Attila a tied".
Attila nem az enyém, de a tied sem volt. Attila nem egy tulajdon, nem egy tárgy, nem birtokolhatod. Mint ahogy én sem. Attila saját maga, önálló egyéniség.
Ezért ő mindig is haragudott, ha ilyesmi felmerült volna. Te hogy engedhetted meg ezt magadnak?
Egyébként ezt a leveled később átküldtem Attilának. Hogy láthassa, hogy aposztrofálod.
Üdv neked!
Butterfly
Ezt a levelet kaptam tőled június 14-én. Kb. két hónappal azután, hogy kiderült számomra, hogy létezel. Hogy Attila szeretője vagy.
Ági, kedves Ági!
Nem ez a legjobb helye-módja, hogy beszéljek veled, de nem tudok jobbat. Viszont mindenképpen tudnod kell, hogy Attila csak a tiéd. Hosszú lenne kifejteni a miérteket, de nem fogom elvenni tőled, nem fogom keresni őt, nem találkozom vele, nem is gondolok rá. Szeretném, ha harmóniában élnétek, nyugalomban, boldogságban, ti ketten. (Hárman: plusz András).
Persze tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, hogy rengeteget kell dolgozni most majd, hogy újraépüljön, ami az utóbbi időben elromlott. Persze, hogy tudom, ki tehet mindenről – én. A bocsánatkérés itt olyan iszonyatosan üres és kevés lenne, Ági, úgyhogy azt inkább nem… És nem is hiszem, hogy meg kellene nekem bocsátanod. Inkább azt szeretném, ha én valamiféle rossz vihar lennék a kettőtök életében, aminek a szerelmetek ellen tudott állni, és amiből végül megerősödve kerültök ki, ketten együtt.
Huhh, lehet, hogy ez erősen giccses kép lett… De benne hagyom, mert nem tudom jobban kifejezni, mit szeretnék.
Remélem, hogy ez lehetséges. Ugye lehetséges?
Igen Pirike... lehetséges. Csakhogy hazugság volt az egész. Minden sorod.
Amin felhúztam magam az elején.... "Attila a tied".
Attila nem az enyém, de a tied sem volt. Attila nem egy tulajdon, nem egy tárgy, nem birtokolhatod. Mint ahogy én sem. Attila saját maga, önálló egyéniség.
Ezért ő mindig is haragudott, ha ilyesmi felmerült volna. Te hogy engedhetted meg ezt magadnak?
Egyébként ezt a leveled később átküldtem Attilának. Hogy láthassa, hogy aposztrofálod.
Üdv neked!
Butterfly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése