Férfit a gyomrával...

Szia Piri!

Mekkora még a szerelem? Gondolom olyan nagy nem lehet, ha hagyod, hogy életed szerelme vasárnap fornettit ebédeljen az Auchanban.
Az a férfi, aki imád főzni, imád enni, szereti az új ízeket. Hát a fornetti valóban új íz számára.
Ha ennyire akarod ezt a férfit, akkor miért nem kerekedsz fel hétvégén kis ételhordóval és viszel neki melegételt? Amit otthon a családodnak főzöl. Talán jut belőle a szeretődnek is, vagy nem?

Én már azt sem hiszem el, hogy kell neked ez a férfi valóban. Lázadtál az otthoni fásultság és unalom ellen, és Attila kéznél volt. Otthon mindig kéjesen elmesélted - mikor már kiderült a viszonyod - hogy találkoztál Attilával és mi volt. Gondolom, hogy a férjed kapjon észbe, hogy mi is kell neked otthon, mi hiányzik.
Közben észrevetted azért, hogy Attilát meg tönkretetted?
Nézegettem valamelyik este a képeket róla, az elmúlt 10 hónapban. Látványos a fizikai leépülése, öregedése, elfáradása.
Ügyes vagy... tönkretetted alaposan.

Azért ha már ekkora a szerelem és mindent bevállaltok egymásért, nem hinném, hogy az én húslevesemet kellene ennie szombaton. Vállald be a pasit, költözz össze vele, őrjítsd meg még jobban, forgasd ki mindenéből.
... és akkor büszkén hátradőlhetsz.
Tönkretettél jó pár embert.

Butterfly

Randi

Szia Piri!

Na, milyen volt a viszontlátás 6 hét után? Gondolom vártad a pillanatot. Férjed mesélte, hogy szerdán fülbevalót vettél. Nem szoktál. Csütörtökön szoknyát vettél fel. Ezt sem szoktál. Nagyon készültél. Remélem takarta az elefántvastag lábaidat :) Nem előnyös neked, mondtam már?
Kínzod még ezt az embert? Gondolom nem könnyű neki, mert nincs kivel beszélgetnie este. Nincs tévéje, nincs netje. Csak egy szuper luxusgarzonja, 15 négyzetméteren. De ebben már benne van a konyha és a fürdő is. Nem gondoltál rá, hogy odaköltözöl? Talán a két gyerekeddel is.
Arra azért gondolj, hogy télen sokat kell sétálni esténként a Duna parton uszadékfára vadászva. Mivel csak fafűtéses vaskályha van. Jó parti a férjem ugye?

Képzeld, felhívott ma este 7 körül. Az egészségem érdekelte, ugyanis benyaltam egy influenzát. És ha már végre felvettem a telefont és szóba álltam vele, mesélt. Csicsergett, úgy ahogy régen én neki. Amiről teátrálisan azt mondta, hogy be nem áll a szám. De ha mégis befogtam, hiányzott neki. Szóval most nem nagyon van kivel beszélgetnie. Nekem akarta elmesélni, hogy mi történt vele délután.
Miért nem téged hív ilyenekkel vajon? Mert te még otthon hazudozol és a férjed nem tud semmiről? Hazug lotyó vagy Piri, már ne haragudj :)

Butterfly

Főnyeremény

Szia Piri!

Na, tudsz már a kialakult helyzetről? Attila nem az "enyém", ahogy fogalmaztad. Közpréda lett. Kiraktam, kitettem, kidobtam, megkértem a költözésre... ahogy jobban tetszik. Nem tudom találkoztál-e vele hétfő óta... de nézd meg, hogy néz ki. Neked köszönheti. Egy megtört, tönkrement öreg ember lett belőle. Nem konkretizáltad vele, hogy úgy gondolod, hogy nincs közös jövőtök, ti boldogok sosem lennétek. Ez a marha meg építi a légvárait és tervezi veled a hosszútávú jövőt. Vasárnap este is, amikor éppen a betegségem lefolyásáról beszélgettünk, szóba jöttél. És akkor mondta hogy ő nem adta fel az álmokat veled.
Vajon tudja, hogy te már azóta a férjeddel bújsz ágyba és kezdesz vele összemelegedni? Mert ahogy a férjed mondta, te olyanokat mondasz, hogy tudod, hogy neked nem szabad Attilát szeretned, és neked Róbert mellett a helyed, ő a te férjed, őt kell szeretni. Az agyad lehet, hogy tudja, de a szíved még biztos nem.
Biztosra veszem, hogy fogtok találkozni. A szokásos Tranzit... lehet egymás kezét szorongatni és keseregni, hogy milyen kegyetlen az élet hozzátok.
És nézzed hosszasan Attilát. Nézzed, hogy mit tettél vele. Belerokkant abba, hogy a családja eltaszította. Miattad. Mert ez így tovább nem mehetett. Muszáj kicsit önzőnek lennem, meg akarok gyógyulni. De te miattad lehetetlen. Egy haszontalan fekély vagy. Ki kell vágni és megoldódik minden, szabad út lesz a gyógyulás felé.
Na, szóval akkor most megnyerted Attilát... kérdés mit kezdesz vele? Mit akarsz kezdeni vele? Facsarod még tovább?
Ha tönkreteszed Attilát, istenbizony addig élsz! Tönkreteszlek én is. Nem fenyegetlek, nem szokásom. Csak itt vagyok a háttérben és figyelek.

Remélem azért nem alszol te sem nyugodtan....

Butterfly

Puhapöcs

Szia!

A címben jelzett az a férjed. Egy igazi, valódi puhapöcs.
Aki rám mondja azt, hogy hisztis vagyok, pedig csak egy halálos kórsággal és a családjáért küzdő nő. Ő mondja, aki bútorokat tört, ajtót csapkodott. Szerintem nem sok joga van hozzá. Pont ő mondja, aki kicsinyes, pitiáner bosszúból lefeküdt más nővel, csak hogy visszabosszulja a rajta esett sérelmet?
Pont ő, aki tegnap mesélte, hogy minden egyes jelszavát megadta a feleségének, csakhogy lássa, hogy nincs titka előtte? Szóval Pirike most a férjed iwiw lapjára jársz leskelődni. Korábban, amíg neked is volt regisztrációd, addig naponta négyszer is ott lógtál. Tudom, hogy engem rendszeresen bámultál, mert te jelezted Attila felé, hogy kalózkodtam a reglapján. Vagy, hogy éppen szemüveget hordok-e vagy se. És még neked volt pofád azt mondani amikor törölted magad, hogy azért a törlés, hogy téged senki sem bámuljon? Erre mondják, hogy mindenki magából indul ki.
Szóval puhapöcs férjed összes levelét, reglapját, telefonját kontrollálod ezentúl.

Csak gratulálni tudok puhapöcsnek!!!

Butterfly

Kosz

Eszembe jutott, hogy régen mit röhögött össze a férjem a kolleganőmön is, meg a csámpás lábú, tarisznyás bölcsész lányokon. Azt mondogatta, hogy bölcsész csak az lehet, akinek befelé állnak a lábai.
Aztán tessék... megláttalak, és rögtön a lábad tűnt fel. Oké, elefántláb, nagyon vastag, erről nem tehetsz (bár ha többet járnál tűsarkúban, szebb lenne, hidd el!), de a befelé forduló csámpás láb láttán kis híján felröhögtem. Mit élcelődött össze ezen mindig. Neked vajon sosem nézte a lábad, csak a szemedbe nézett? Vagy lenyelte a békát? Akarom mondani ezt a kis szépséghibát?

Jut eszembe a tarisznyáról... nagyon koszos volt a hátizsákod. Bordó színű, de elég zsíros és koszos. Igénytelen vagy.... de hogy a férjem is ennyire?
Meg vagyok lepődve.... itthon nem ehhez szokott. Majd ha veled él... azért sűrűn mossál rá, mert a koszos holmit magán nem viseli el.

Butterfly

Mit tettél?

Szia!

Vajon mennyit hazudtál a férjemnek? Bevillan egy-két dolog. A te férjed jóval később tudta meg a dolgokat. Valamikor talán május végén. Elmondtad neki.
Itthon Attila azt mondta, hogy a te férjed sokkalta jobban viselte a tényeket, mint én.
Aztán kontaktusba kerültem a férjeddel. Aki elmesélte, hogy nem viselte olyan jól. Ordított, ajtókat csapkodott, bútorokat tört. Ez jelenti neked azt, hogy jól viselte? Legalábbis Attilának ezt adtad be. Szegény, ő meg még a szakítást is felajánlotta neked, hogy otthon ne legyen gond. Mert mennyire féltette a kis lelkedet. Azt a hazugat.
Engem bezzeg itthon nem féltett. Nekem minden mocskot el kellett viselnem.
Emlékszem jó párszor elmondta, hogy meg ne merjem tenni, hogy megkeresem a férjedet. Persze, mert féltett. Féltett téged, hogy az az ember agyoncsap. Meg is érdemelted volna.
Engem viszont nem féltett. Engem felhívhatott a férjed.
Egyébként a legrosszabbkor hívott. Pont a ct vizsgálatra készültem, akkor már két nap koplalás volt mögöttem. Nagyon szenvedtem, éhes voltam, ideges és ingerült.
És derült égből villámcsapásként jött a levél az iwiwen. Róbert levele. Rövid, tárgyilagos, célratörő. Rögtön rámjött a remegés. Ami nem is csoda, eléggé legyengült voltam már a kétnapos csak vízivástól. Aztán jött a telefon. Felhívott. Lekurvázta a feleségét. Később ismét felhívott. Nagyon ideges volt és dühös.
.... és szépen lassan fény derült a sok-sok hazugságodra Pirike. Mert nem pont úgy voltak a dolgok, ahogy te Attilának beadagoltad. Manipulálsz te mindenkit.
Az én őszinte, jellemes férjem tönkretetted.
Csak gratulálni tudok, szegény két gyerek, akit te nevelsz fel.

Butterfly

Hiszti

Hello,

Annyira örülök, hogy tartasz tőlem. Mondjuk nem is csodálom. A második találkozunkkor annyira ideges voltál - férjed mondta, hogy enni sem tudtál egész nap - hogy leüléskor már borítottad a poharamat is. Mint egy elefánt a porcelánboltban :)
Aztán szokás szerint a pincér nem hozott neked szívószálat. Már az első alkalommal is kiakadtál ezen, de most morognod sem kellett, mert rögtön szóltam a pincérnek, hogy a kisasszony mit is kér. Aztán csapkodtad az asztalt az ásványvizes üveggel. Rád kellett, hogy szóljak, hogy ne hisztizz. Aki itt hisztizhetne az egyedül én vagyok. De nem teszem. Főleg nem előtted.
Hisztiztél, hogy akkor te most mit tegyél, ugorjál a Dunába vagy a villamos elé? Jó kis példák, mint a kettő ott volt tőlünk pár méterre. Mondjuk ötletnek egyik sem rossz, de nem én vagyok az, aki a másik halálát kívánja. Az te vagy Édes! Ti beszélgettek otthon arról, hogy mi lenne akkor, ha meghalna Attila felesége.
Szóval hisztiztél, csapkodtál. Én meg csak néztelek és higgadtan mosolyogtam. Amikor kicirkuszoltad magad, mondtam neked, hogy én nem felelősségre akartalak vonni, nem azért hívtalak ide. Mondtam neked, hogy vége a hisztinek tessék mosolyogni.
Erre azt mondtad, hogy te azt nem szoktál. Ez mondjuk látszott is. Savanyú fapicsa vagy. Mesélted, hogy a te hangulatod állandóan nulla. Ez változik néha mínusz és plusz nullára. De az alaphelyzet a nulla. Neked nincs álmod, nincs terved, nincs célod. Te mondtad.
Azt is mondtad, hogy nem akarsz a gyerekeidnek új apukát. Nem akarsz Attilával közös házat. Nem akarsz Attilával közös ablakot, hogy azon nézhessetek ki.
Pedig de. Majd megesz a fene a férjemért. Szerelmes vagy bele a fejed búbjáig.
Hazudozol. Kérdés, hogy csak nekem vagy magadnak is? Szerintem magadnak is hazudsz. Nehéz lesz így.
Attilának egyébként meséltem, hogy közös ablakot akarsz vele venni, szóval kezdheti a nézelődést. Csak óvatosan egyébként, Attila nem egy családiházas típus. Itthon sem nagyon ver be egy szöget se. Vagy ha igen, a fél lakást be kell utána gipszelni. Tehát Pirike drága.... kezdheted a barkácsolást alapfokon, mert Attila nem lesz ebben partnered. Eleinte biztos, mert le akar nyűgözni, hogy milyen szupermen, de a későbbiekben készülj az ellenkezőjére.
Na Pirike, kell még a használt áru? Most olyan adakozós hangulatomban vagyok, hogy akár vihetnéd is. De cseregarancia nincs! Vissza már nem hozhatod :) Utánad meg főleg nem kellene...

Butterfly

Piros

Szia!

Azon gondolkodtam, hogy a földekre a madárijesztőket is feltűnőre készítik. Mondjuk piros hajjal.
Sajnos a kép nem igazán adja ki, de égőpiros hajat viselsz mostanában. Nomen est omen?
A képet a barátomnak köszönhetjük, aki volt olyan kedves, hogy szemmel tartott a találkozó ideje alatt. Vajon azért, hogy hátha jófajta kis csajos hajtépésben lesz része? Vagy engem féltett? Szerintem csak a kíváncsisága hajtotta. Milyen lehet az a nő, akire lecserélt az eddig általam bálványozott férjem. Na, hát láthatta :) Minőségi cserét mindenesetre nem csinált Attila.

Butterfly

Baleset

Hello Piri,

remélem, hogy kurva szarul vagy. Férjed mesélte, hogy szenvedsz, olyanokat élsz át, mint amiket mi a férjeddel, amikor nyitott házasságot akartatok lenyomni a torkunkon.
Szóval szenvedsz, mert szerelmes vagy, de nem téged választott a férjem.
Igaz, a lökött férjed elszólta magát, hogy nincs jól ő se, meg én se. Ebből te rögtön azt vágtad le, hogy akkor Attilával nincs rendben köztünk semmi, tehát Attila még mindig a te nagy valagadba szerelmes. Ez viszont határtalan örömöt váltott ki belőled. Hát tudod mit? Fulladj bele ebbe a piti örömödbe.

Tudod, április 29-én, amikor a kockakövön feküdtem - mert baleset ért - bevillantál te is az agyamba. Fura érzések értek.
Az előzmények: Attila Sziget fesztivál belépőjét mindig az előző évi üdülési csekkem maradékából vettük meg. Ezt a gesztust én tettem felé, ő meg cserébe elvitt mindig autóval a szigeti jegyirodába, hogy vegyem meg. Mert ezt csak személyesen lehet, akinek a nevére szól az utalvány. Idén azonban nem. Április vége felé közölte, hogy hol lehet megvenni és ajánlotta, hogy a Klauzál téren a Volt irodában vegyem meg. Lehetőleg még április 30-a előtt, mert akkor olcsóbb. Fájt, hogy így kibaszott az utcára, már nem értem annyit, hogy elvigyen.
Április 29-én elmentem a Klauzál térre. Akkoriban olyan voltam, mint egy megvert kutya. Oldalaztam a fal mellett, csakis a földet néztem, fel sosem. Mert tudtam, éreztem, hogy rám van írva, hogy mennyire selejtes vagyok.
Megvettem a jegyet. Sokan álltam sorba, egyre rosszabb volt a hangulatom. Aztán visszafelé mentem a troli felé. A Kisdiófa utcában macskakő van. Gyalogos átkelő meg nincs. Igaz forgalom sincs sok. De akkor éppen volt. Szerencsétlenségemre volt.
A betonon fekve nem is tudtam hirtelen hogy mi történt, hol vagyok. Csak az volt a fura, hogy az eget nézem. Nem tudtam megmozdulni. Az ég képét időnként arcok takarták el, hajoltak felém, beszéltek hozzám. Semmit sem hallottam és nem is értettem. Az első gondolatom tipikus női volt. Vajon szoknya vagy nadrág van rajtam? Vajon normálisan fekszem a betonon? Aztán szerintem elájulhattam, sokáig nincs képem. A következő kép már megint arc volt. A mentősök beszéltek hozzám. Nem hallottam, átmenetileg elment a hallásom. De az agyam járt. Gondolkodtam, hogy hol lehet a táskám? Eltört-e benne valami? A telefonom. Valakit fel kellene hívnom, hogy ne keressenek. Hogy ne a mentősök hívják a fiamat. Ne tőlük tudja meg a bajt. Aztán ismét sötétség. Fájdalmat is éreztem, nem tudom mit csináltak velem. Utólag tudtam meg, hogy kb. bő félórát stabilizálgatták az állapotom mielőtt elvittek volna. A szirénázásra is emlékszem, fájt tőle a fejem nagyon. Te is bevillantál a fejembe. Hogy mindez ami rám vár, mindez miattad van. Mert elvetted a férjem, az életem. És ekkor még mindig arctalan voltál. Csak egy szemét nő, aki tudott a rákos betegségemről, tudta hogy szükségem van a társamra és mégis elvette.
Mi lesz most, a baleset után?

Butterfly

Összeesküvés

Szia!

Nagyon utállak ma! De ez talán kevés is. Aljas vagy és sunyi ember. Lehet, hogy már üldözési mániám van tőled, de megfordult a fejemben egy összeesküvés elmélet. A kitervelője te vagy.
A végrehajtónak meg ezt a nyomoronc Attilát tetted meg. Te mindenképpen meg akarsz tőlem szabadulni, de egyszerűen ez nem megy. Tudod nagyon jól, hogy beteg vagyok. Kipattant abból a sunyi fejedből, hogy legjobb lenne átsegíteni engem a túlvilágra. Ilyet elég kemény dolog feltételezni a másik emberről. De gondolj bele. Te nagyon utálsz engem. A férjemet akarod megkaparintani. Tehát mindenképpen meg akarsz szabadulni tőlem. Egyszerűen nem megy... Attila elvileg engem választott, mellettem maradt. Mint pincér, mint sofőr, mint szakács. Mert az agyát kilúgoztad és fogva tartod. Ő a végrehajtó. Szépen lassan érzelmileg kizsigereltek és akkor a szép páros egybekelhet.
Vagy te olyan aljas Piroska, hogy ilyet megtegyél. Aztán nézel csak szép ájtatosan a férjedre, az én férjemre, hogy te ilyet meg nem tennél. Dehogynem! Nekem elég volt két találkozás veled, hogy átlássak a jellemeden. Ami nem nagyon van. Neked minden kell. A családi otthon biztonsága, a jól kereső férj, a kényelmes életmód, a móka-kacagás az én férjemmel, az ő csodálata és rajongása.
Megdöbbentem, amikor a második találkozásunkkor az én halálomról beszéltél.
Nagyon rá fogsz erre baszni Drágám. Rossz emberrel húztál ujjat. Nem úszod te meg ezt ennyire olcsón. Bánni fogod az aljasságot. Nyugtod nem lesz. Tőlem biztos nem. A lelkiismeretedtől sem.
Ha van még olyanod. Korrektségből nagyot buktál nálam. Fogadkoztál, ígérgettél. Még az is hazugság volt, amit kérdeztél.
Egyébként meg ahogy most itthon állunk: tied a használt áru, viheted. Kíváncsi vagyok, hogy meddig bírjátok együtt. Mert móka-kacagás nem lesz.... ezt előre megígérhetem neked.
Tőlem biztos nem...
Jól gondold meg!

Butterfly

Leveled

Szia!

Ezt a levelet kaptam tőled június 14-én. Kb. két hónappal azután, hogy kiderült számomra, hogy létezel. Hogy Attila szeretője vagy.

Ági, kedves Ági!
Nem ez a legjobb helye-módja, hogy beszéljek veled, de nem tudok jobbat. Viszont mindenképpen tudnod kell, hogy Attila csak a tiéd. Hosszú lenne kifejteni a miérteket, de nem fogom elvenni tőled, nem fogom keresni őt, nem találkozom vele, nem is gondolok rá. Szeretném, ha harmóniában élnétek, nyugalomban, boldogságban, ti ketten. (Hárman: plusz András).
Persze tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, hogy rengeteget kell dolgozni most majd, hogy újraépüljön, ami az utóbbi időben elromlott. Persze, hogy tudom, ki tehet mindenről – én. A bocsánatkérés itt olyan iszonyatosan üres és kevés lenne, Ági, úgyhogy azt inkább nem… És nem is hiszem, hogy meg kellene nekem bocsátanod. Inkább azt szeretném, ha én valamiféle rossz vihar lennék a kettőtök életében, aminek a szerelmetek ellen tudott állni, és amiből végül megerősödve kerültök ki, ketten együtt.
Huhh, lehet, hogy ez erősen giccses kép lett… De benne hagyom, mert nem tudom jobban kifejezni, mit szeretnék.
Remélem, hogy ez lehetséges. Ugye lehetséges?


Igen Pirike... lehetséges. Csakhogy hazugság volt az egész. Minden sorod.
Amin felhúztam magam az elején.... "Attila a tied".
Attila nem az enyém, de a tied sem volt. Attila nem egy tulajdon, nem egy tárgy, nem birtokolhatod. Mint ahogy én sem. Attila saját maga, önálló egyéniség.
Ezért ő mindig is haragudott, ha ilyesmi felmerült volna. Te hogy engedhetted meg ezt magadnak?
Egyébként ezt a leveled később átküldtem Attilának. Hogy láthassa, hogy aposztrofálod.

Üdv neked!

Butterfly

Jellem

Szia!

Ugye tudod, hogy ha a mégis megkaparintod Attilát egy percig sem leszel boldog vele? A mi 22 közös évünket nem fogod kitörölni az agyából az eszementségeiddel. Attila szereti annyira a családját - még ha most nem is mutatja - hogy hosszú távon nem lenne boldog veled. Rövid távon sem. Izgalom voltál az életében. Kipróbálta magát, férfiasságát, tud-e még hódítani. Ezek szerint tud. Bár állítólag te szedted fel. A fene se tudja, hogy történt, de most már mindegy.
Ahogy meséltél róla a Hídban, látszott, hogy odáig vagy érte. Attila okos, Attila mindent tud, bármi gondunk is van, rögtön őt keressük és mindent megold. Hányingerem volt az áradozásodtól.
Attila tényleg okos. De sosem kérkedik vele. Ezért is szereti a főnöke, mert morgás nélkül mindent megold, nem lóg a melóból. Kivéve mióta felszedted. Azokban az időkben mindig talált indokot, hogy lelépjen. Vagy munka előtt találkozott veled és később ment be, vagy ebédidőben lépett le, vagy délután indult el hamarabb, csak hogy lopott pásztoróráitok legyenek.
Nem tudom hány közös esti programotok volt. A legutolsó április 16-án, csütörtökön éjjel volt. Attila levitt az A38-ra. Oda, ahová közös ismerőseinkkel is járunk. Elég cikis, hogy veled mutatkozott. Nem tudom, ha összeakadt volna bármelyik barátunkkal, hogy mutatott volna be? Szeretőm? Lelki társam? Nem tudom mi voltál neki.
Aztán mikor fény derült a személyedre és egyre inkább besokalltam tőled, közöltem Attilával, hogy ha veled randevúzik, ide többet haza ne jöjjön.
Érdekes... félt ettől vajon? Mert onnantól kezdve nem ment el este. Még a barátaival sem mert elmenni. Később mondta is, hogy nem teheti meg, mert még azt hiszem, hogy veled van.
Ezek szerint számítottunk valamit ? Ennyire nem akart nekünk rosszat? Ennyire nem akart elmenni, itt hagyni minket?
Annyira fontos azért nem lehettél neki Pirike.... csak egy szerető. Csak egy fellángolás. Csak egy kapuzárási pánik.

Nem tettél neki jót. Attila jellemes, őszinte ember volt mindig is. Mióta felszedted és kilúgoztad az agyát, nem ismerünk rá. Bunkó és tapló. Hazudik, bár ezt az én érdekemben teszi állítólag, hogy ne izgassam fel magam. Ez hülyeség, sokkal rosszabb ez, mert úgyis megtudom és akkor itt a hazugság ténye. Aljas lett, aki inkább a családját bántja meg, csakhogy szent és sérthetetlen Pirike ne kerüljön kellemetlen helyzetbe.
Azért viselkedik így, mert neked akart megfelelni. És ha te ilyen vagy drága Piroska, hát tudod... sajnálom a két gyereked. Ilyen nevelést adsz nekik is?
Remélem hamarosan elfelejti ezeket és visszatér a régi normális énje, őszintesége.

Kerüld nagy ívben! Nem leszel vele sosem boldog. Nincs közös jövőtök, Attila a családját szereti, és nem tudná elveszíteni sem a feleségét, sem a fiát.

Szóval Pirike.... kocc... !! :)

Butterfly

A körte

Te Piri!

Tudod mi történt délután? Hát persze, hogy nem tudod, bár fájdalmamra elég sok mindent tudsz a családomról. Szóval mi történt. Délután aludtunk egy nagyot, sziesztáztunk. Attila a nappaliban, én a hálóban. És mire ébredtem? Mire? Áll az ajtóban, kezében egy tányér és rajta két félbevágott körte, megtisztítva, nekem szánva. Kedvesen mosolyogva és álszigorúsággal hozta, hogy: Tessék megenni!! :)

Na??? Kaptál te már körtét tőle így?
Nem??

Tudod mit? Nem is fogsz :)

Butterfly

Képzelet

Szia!

Már megint itt vagyok és neked körmölök. Az elején kezdem. Fogalmam sem volt, hogy milyennek képzeljelek el. Szőke? Barna? Ébenfekete? Magas? Szép? Vagy nem szép, csak okos? Milyen nő illene Attila mellé? Hogy néz ki az, aki megfogja őt? Bár ismerve a férjem, nagyon jól tudom, hogy őt a külső nem igazán érdekli. Szerinte. Igaz, nekem nem sokat szólt még a külsőm miatt. Bár voltam már 80 kiló felett is, akkor sem tett igazán gonosz megjegyzést. Bár tudom, hogy utálja a túl nőcis külsőt, a túlságosan magas sarkú cipőimet, a vastag öveket a derekamon. Pedig most már van derekam!!! Megtaláltam végre :)
Szóval hogy nézel ki? Nagyon szuper nőnek képzeltelek. És rohadtul irigy voltam rád, hogy milyen dögös lehetsz. Utólag mondom, hogy amikor először megláttalak, leesett az állam. Sokkal jobbat képzeltem. Tudod Piroska, nem vagy egy nagy szám. Sőt. Nőként szinte nulla. Ahogy a második találkozásunkkor próbáltad nőiesebbre venni a figurát... na hát az szánalmas volt. Első alkalommal alaposan végigmustráltál engem és gondoltad, ha már én nőnek öltöztem, akkor majd másodszorra te is. De nem állt jól neked. Tudod Piroska a magassarkú szandálban azért meg kellene tanulni járni. Lehetsz te bármilyen okos... a stílust nem tanulni kell, az veled kell, hogy szülessen. Na, az neked nincs :) Ennek meg csak külön örülni tudok.
De ne szaladjunk előre. Ott tartottam, hogy rettegtem tőled, nem ismertelek. Attila nagyon titkolt minden veled kapcsolatosat. Még a nevedet is. De lehetett tudni, érezni, hogy ez a végtelenségig nem lehet titok. Kicsi ez a város ehhez.
Június 9-én megláttalak végre. A férjed iwiw lapján. Egy szőke, hideg arcú, kifejezéstelen tekintetű nő. A saját iwiw lapodon meg nem is látszódott az arcod, elfordultál. Ott már vörös, vagy barna volt a hajad. Nagy kaméleon vagy te. Egy nőnek látszó tárgy. Örömömre szolgál, hogy nem vagy az :)

Butterfly

Derűlt égből...

Szia !

Elég régóta jelen vagy az életünkben, de csak április 17-én szereztem tudomást a létezésedről.
Pontosabban egy héttel korábban is volt már utalás rád... de nem hittem a fülemnek.
Pedig milyen jól tettem volna. Állítólag már 10 hónapja zajlott a dolog. De erről csak sokkal később értesültem.
Piroska! Nem sok alkalmam volt veled beszélni eddig, azok is elég zaklatott beszélgetések voltak.
A lényeg: a férjem szeretője vagy, és nagyon nem kellesz te ide közénk. Befurakodtál, kihasználtad a kínálkozó lehetőséget és itt élősködsz azóta is rajtunk.
Leveleket fogok hozzád írni. Mivel sok mindent nem mondhatok el neked, viszont sok gondolat itt van bennem, nyomja a lelkem.
Ezeket fogom neked megírni.
Itt, ebben a blogban.

Aztán ki tudja... ha már minden a múlté, talán egyszer olvashatod te is ezeket.
Meglátjuk mit hoz a jövő.