2009. augusztus 31., hétfő

Férfit a gyomrával...

Szia Piri!

Mekkora még a szerelem? Gondolom olyan nagy nem lehet, ha hagyod, hogy életed szerelme vasárnap fornettit ebédeljen az Auchanban.
Az a férfi, aki imád főzni, imád enni, szereti az új ízeket. Hát a fornetti valóban új íz számára.
Ha ennyire akarod ezt a férfit, akkor miért nem kerekedsz fel hétvégén kis ételhordóval és viszel neki melegételt? Amit otthon a családodnak főzöl. Talán jut belőle a szeretődnek is, vagy nem?

Én már azt sem hiszem el, hogy kell neked ez a férfi valóban. Lázadtál az otthoni fásultság és unalom ellen, és Attila kéznél volt. Otthon mindig kéjesen elmesélted - mikor már kiderült a viszonyod - hogy találkoztál Attilával és mi volt. Gondolom, hogy a férjed kapjon észbe, hogy mi is kell neked otthon, mi hiányzik.
Közben észrevetted azért, hogy Attilát meg tönkretetted?
Nézegettem valamelyik este a képeket róla, az elmúlt 10 hónapban. Látványos a fizikai leépülése, öregedése, elfáradása.
Ügyes vagy... tönkretetted alaposan.

Azért ha már ekkora a szerelem és mindent bevállaltok egymásért, nem hinném, hogy az én húslevesemet kellene ennie szombaton. Vállald be a pasit, költözz össze vele, őrjítsd meg még jobban, forgasd ki mindenéből.
... és akkor büszkén hátradőlhetsz.
Tönkretettél jó pár embert.

Butterfly

2009. augusztus 28., péntek

Randi

Szia Piri!

Na, milyen volt a viszontlátás 6 hét után? Gondolom vártad a pillanatot. Férjed mesélte, hogy szerdán fülbevalót vettél. Nem szoktál. Csütörtökön szoknyát vettél fel. Ezt sem szoktál. Nagyon készültél. Remélem takarta az elefántvastag lábaidat :) Nem előnyös neked, mondtam már?
Kínzod még ezt az embert? Gondolom nem könnyű neki, mert nincs kivel beszélgetnie este. Nincs tévéje, nincs netje. Csak egy szuper luxusgarzonja, 15 négyzetméteren. De ebben már benne van a konyha és a fürdő is. Nem gondoltál rá, hogy odaköltözöl? Talán a két gyerekeddel is.
Arra azért gondolj, hogy télen sokat kell sétálni esténként a Duna parton uszadékfára vadászva. Mivel csak fafűtéses vaskályha van. Jó parti a férjem ugye?

Képzeld, felhívott ma este 7 körül. Az egészségem érdekelte, ugyanis benyaltam egy influenzát. És ha már végre felvettem a telefont és szóba álltam vele, mesélt. Csicsergett, úgy ahogy régen én neki. Amiről teátrálisan azt mondta, hogy be nem áll a szám. De ha mégis befogtam, hiányzott neki. Szóval most nem nagyon van kivel beszélgetnie. Nekem akarta elmesélni, hogy mi történt vele délután.
Miért nem téged hív ilyenekkel vajon? Mert te még otthon hazudozol és a férjed nem tud semmiről? Hazug lotyó vagy Piri, már ne haragudj :)

Butterfly

2009. augusztus 26., szerda

Főnyeremény

Szia Piri!

Na, tudsz már a kialakult helyzetről? Attila nem az "enyém", ahogy fogalmaztad. Közpréda lett. Kiraktam, kitettem, kidobtam, megkértem a költözésre... ahogy jobban tetszik. Nem tudom találkoztál-e vele hétfő óta... de nézd meg, hogy néz ki. Neked köszönheti. Egy megtört, tönkrement öreg ember lett belőle. Nem konkretizáltad vele, hogy úgy gondolod, hogy nincs közös jövőtök, ti boldogok sosem lennétek. Ez a marha meg építi a légvárait és tervezi veled a hosszútávú jövőt. Vasárnap este is, amikor éppen a betegségem lefolyásáról beszélgettünk, szóba jöttél. És akkor mondta hogy ő nem adta fel az álmokat veled.
Vajon tudja, hogy te már azóta a férjeddel bújsz ágyba és kezdesz vele összemelegedni? Mert ahogy a férjed mondta, te olyanokat mondasz, hogy tudod, hogy neked nem szabad Attilát szeretned, és neked Róbert mellett a helyed, ő a te férjed, őt kell szeretni. Az agyad lehet, hogy tudja, de a szíved még biztos nem.
Biztosra veszem, hogy fogtok találkozni. A szokásos Tranzit... lehet egymás kezét szorongatni és keseregni, hogy milyen kegyetlen az élet hozzátok.
És nézzed hosszasan Attilát. Nézzed, hogy mit tettél vele. Belerokkant abba, hogy a családja eltaszította. Miattad. Mert ez így tovább nem mehetett. Muszáj kicsit önzőnek lennem, meg akarok gyógyulni. De te miattad lehetetlen. Egy haszontalan fekély vagy. Ki kell vágni és megoldódik minden, szabad út lesz a gyógyulás felé.
Na, szóval akkor most megnyerted Attilát... kérdés mit kezdesz vele? Mit akarsz kezdeni vele? Facsarod még tovább?
Ha tönkreteszed Attilát, istenbizony addig élsz! Tönkreteszlek én is. Nem fenyegetlek, nem szokásom. Csak itt vagyok a háttérben és figyelek.

Remélem azért nem alszol te sem nyugodtan....

Butterfly

2009. augusztus 24., hétfő

Puhapöcs

Szia!

A címben jelzett az a férjed. Egy igazi, valódi puhapöcs.
Aki rám mondja azt, hogy hisztis vagyok, pedig csak egy halálos kórsággal és a családjáért küzdő nő. Ő mondja, aki bútorokat tört, ajtót csapkodott. Szerintem nem sok joga van hozzá. Pont ő mondja, aki kicsinyes, pitiáner bosszúból lefeküdt más nővel, csak hogy visszabosszulja a rajta esett sérelmet?
Pont ő, aki tegnap mesélte, hogy minden egyes jelszavát megadta a feleségének, csakhogy lássa, hogy nincs titka előtte? Szóval Pirike most a férjed iwiw lapjára jársz leskelődni. Korábban, amíg neked is volt regisztrációd, addig naponta négyszer is ott lógtál. Tudom, hogy engem rendszeresen bámultál, mert te jelezted Attila felé, hogy kalózkodtam a reglapján. Vagy, hogy éppen szemüveget hordok-e vagy se. És még neked volt pofád azt mondani amikor törölted magad, hogy azért a törlés, hogy téged senki sem bámuljon? Erre mondják, hogy mindenki magából indul ki.
Szóval puhapöcs férjed összes levelét, reglapját, telefonját kontrollálod ezentúl.

Csak gratulálni tudok puhapöcsnek!!!

Butterfly

2009. augusztus 23., vasárnap

Kosz

Eszembe jutott, hogy régen mit röhögött össze a férjem a kolleganőmön is, meg a csámpás lábú, tarisznyás bölcsész lányokon. Azt mondogatta, hogy bölcsész csak az lehet, akinek befelé állnak a lábai.
Aztán tessék... megláttalak, és rögtön a lábad tűnt fel. Oké, elefántláb, nagyon vastag, erről nem tehetsz (bár ha többet járnál tűsarkúban, szebb lenne, hidd el!), de a befelé forduló csámpás láb láttán kis híján felröhögtem. Mit élcelődött össze ezen mindig. Neked vajon sosem nézte a lábad, csak a szemedbe nézett? Vagy lenyelte a békát? Akarom mondani ezt a kis szépséghibát?

Jut eszembe a tarisznyáról... nagyon koszos volt a hátizsákod. Bordó színű, de elég zsíros és koszos. Igénytelen vagy.... de hogy a férjem is ennyire?
Meg vagyok lepődve.... itthon nem ehhez szokott. Majd ha veled él... azért sűrűn mossál rá, mert a koszos holmit magán nem viseli el.

Butterfly

Mit tettél?

Szia!

Vajon mennyit hazudtál a férjemnek? Bevillan egy-két dolog. A te férjed jóval később tudta meg a dolgokat. Valamikor talán május végén. Elmondtad neki.
Itthon Attila azt mondta, hogy a te férjed sokkalta jobban viselte a tényeket, mint én.
Aztán kontaktusba kerültem a férjeddel. Aki elmesélte, hogy nem viselte olyan jól. Ordított, ajtókat csapkodott, bútorokat tört. Ez jelenti neked azt, hogy jól viselte? Legalábbis Attilának ezt adtad be. Szegény, ő meg még a szakítást is felajánlotta neked, hogy otthon ne legyen gond. Mert mennyire féltette a kis lelkedet. Azt a hazugat.
Engem bezzeg itthon nem féltett. Nekem minden mocskot el kellett viselnem.
Emlékszem jó párszor elmondta, hogy meg ne merjem tenni, hogy megkeresem a férjedet. Persze, mert féltett. Féltett téged, hogy az az ember agyoncsap. Meg is érdemelted volna.
Engem viszont nem féltett. Engem felhívhatott a férjed.
Egyébként a legrosszabbkor hívott. Pont a ct vizsgálatra készültem, akkor már két nap koplalás volt mögöttem. Nagyon szenvedtem, éhes voltam, ideges és ingerült.
És derült égből villámcsapásként jött a levél az iwiwen. Róbert levele. Rövid, tárgyilagos, célratörő. Rögtön rámjött a remegés. Ami nem is csoda, eléggé legyengült voltam már a kétnapos csak vízivástól. Aztán jött a telefon. Felhívott. Lekurvázta a feleségét. Később ismét felhívott. Nagyon ideges volt és dühös.
.... és szépen lassan fény derült a sok-sok hazugságodra Pirike. Mert nem pont úgy voltak a dolgok, ahogy te Attilának beadagoltad. Manipulálsz te mindenkit.
Az én őszinte, jellemes férjem tönkretetted.
Csak gratulálni tudok, szegény két gyerek, akit te nevelsz fel.

Butterfly

2009. augusztus 22., szombat

Hiszti

Hello,

Annyira örülök, hogy tartasz tőlem. Mondjuk nem is csodálom. A második találkozunkkor annyira ideges voltál - férjed mondta, hogy enni sem tudtál egész nap - hogy leüléskor már borítottad a poharamat is. Mint egy elefánt a porcelánboltban :)
Aztán szokás szerint a pincér nem hozott neked szívószálat. Már az első alkalommal is kiakadtál ezen, de most morognod sem kellett, mert rögtön szóltam a pincérnek, hogy a kisasszony mit is kér. Aztán csapkodtad az asztalt az ásványvizes üveggel. Rád kellett, hogy szóljak, hogy ne hisztizz. Aki itt hisztizhetne az egyedül én vagyok. De nem teszem. Főleg nem előtted.
Hisztiztél, hogy akkor te most mit tegyél, ugorjál a Dunába vagy a villamos elé? Jó kis példák, mint a kettő ott volt tőlünk pár méterre. Mondjuk ötletnek egyik sem rossz, de nem én vagyok az, aki a másik halálát kívánja. Az te vagy Édes! Ti beszélgettek otthon arról, hogy mi lenne akkor, ha meghalna Attila felesége.
Szóval hisztiztél, csapkodtál. Én meg csak néztelek és higgadtan mosolyogtam. Amikor kicirkuszoltad magad, mondtam neked, hogy én nem felelősségre akartalak vonni, nem azért hívtalak ide. Mondtam neked, hogy vége a hisztinek tessék mosolyogni.
Erre azt mondtad, hogy te azt nem szoktál. Ez mondjuk látszott is. Savanyú fapicsa vagy. Mesélted, hogy a te hangulatod állandóan nulla. Ez változik néha mínusz és plusz nullára. De az alaphelyzet a nulla. Neked nincs álmod, nincs terved, nincs célod. Te mondtad.
Azt is mondtad, hogy nem akarsz a gyerekeidnek új apukát. Nem akarsz Attilával közös házat. Nem akarsz Attilával közös ablakot, hogy azon nézhessetek ki.
Pedig de. Majd megesz a fene a férjemért. Szerelmes vagy bele a fejed búbjáig.
Hazudozol. Kérdés, hogy csak nekem vagy magadnak is? Szerintem magadnak is hazudsz. Nehéz lesz így.
Attilának egyébként meséltem, hogy közös ablakot akarsz vele venni, szóval kezdheti a nézelődést. Csak óvatosan egyébként, Attila nem egy családiházas típus. Itthon sem nagyon ver be egy szöget se. Vagy ha igen, a fél lakást be kell utána gipszelni. Tehát Pirike drága.... kezdheted a barkácsolást alapfokon, mert Attila nem lesz ebben partnered. Eleinte biztos, mert le akar nyűgözni, hogy milyen szupermen, de a későbbiekben készülj az ellenkezőjére.
Na Pirike, kell még a használt áru? Most olyan adakozós hangulatomban vagyok, hogy akár vihetnéd is. De cseregarancia nincs! Vissza már nem hozhatod :) Utánad meg főleg nem kellene...

Butterfly