2009. szeptember 13., vasárnap

Levél a levélben

Szia Piri!

Ez a levél, ami a levélben van, nem neked szól, nekem írták. De mégis érint téged a tartalma. Zs. barátnőm fogalmazta meg, de olyan perfekt módon, hogy máshogy én sem tudnám.
Olvasd élvezettel:

Ági,

most takard el a szemed, és ne olvass, mert olyasmiket fogok írni, amit nem kéne...
...de muszáj, mert én sosem fogok, (eddig sem tettem) Neked udvarias dolgokat írni, hanem csak azt, amit gondolok, érzek, hiszek...kizárólag őszintén, mert nem az ismerősöm, hanem a barátom vagy.

És most azt érzem, gondolom, akarom, hogy szenvedjen haláláig minden olyan ribanc gazember, aki elcsábítja más férjét, társát, és szenvedjen kínkeservesen minden olyan akaratgyenge, élvhajhász szar, akinek nem elég, hogy félredug, hogy egy mocskos lotyóval hengereg, hanem még azt is elvárja, hogy a szétdúlt család, a szerető hitves és a mit sem értő gyermek keresse a kegyeit, és visszavárja őt, a csaló szemetet!

Bocsánat, hogy ezeket írtam, de ez a véleményem.

Tudom, ettől semmi nem változik, és nincs is értelme az átkozódásnak, mert visszahull ránk...de akkor is gyűlölöm azt a két embert (embert?!), akik megpróbálnak tönkretenni Téged a Fiaddal együtt: az egyik mocskosságból, a másik ostobaságból. És remélem, hiszem, AKAROM, hogy ne sikerüljön nekik. És tudom, hogy nem fog sikerülni.

KEVÉS NÁLAD ÉRTÉKESEBB EMBERT ISMEREK, pedig sok barátom, ismerősöm van.



Tudom Piri, hogy nem éred fel ésszel ezeket a sorokat, de mégis... próbáld meg. Hátha megmarad valami abban a mások tönkretevésére szakosodott agyadban.

Butterfly



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése